Madách kézírásáról

Madách Imre itt látható kézirata vélhetően az 1840-es években keletkezett, talán még az író 1845-ben történt házasságkötése előtt, hiszen a szöveg egy ábrándozva epekedő „hősszerelmes” érzéseit tükrözi.

Ami az akkoriban huszonéves Madách kézírását illeti, abban nem kevés modorosságot  fedezhetünk fel, bár ez részint nyilván a korabeli szokásoknak tudható be, részint pedig annak, hogy némiképp színpadias módon igyekezett felhívni magára a figyelmet (később ezt színpadi szerzőként kreatívabb módon is megtette).

Jól láthatók a készségességre való törekvés, a  megfelelésvágy, az önelfogadtatás vágyának jelzései, amelyek azonban leginkább a formalitások keretei között maradnak – a duktor voltaképp nemigen alkalmazkodott környezetéhez. Érzelmi kiegyensúlyozatlansága nem tette lehetővé, hogy rugalmasan viselkedjék.

Gyakran keveredhetett konfliktusokba, amit drámai érzéke is „megkövetelt”, a vihar utáni csendek pedig egyszersmind arra is jó alkalmat adtak neki, hogy zavartalanul, saját elképzeléseit követve tevékenykedhessen.

Dominanciára törekvő és meglehetős becsvággyal bíró emberként testi-lelki kínjait (szó szerint) felülírva, makacs kitartással, lehetőségei maximális kihasználására törekedve tevékenykedett. Hogy a kívánt hatást végül valóban elérte, azt életműve bizonyítja.

(podonyi)

 Megjelent: Grafológia folyóirat, 2006. november